Tisztelt Közgyűlés!
A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény 32. § (2) bekezdésének k) pontja szerint a települési képviselő a törvényben foglaltaknak megfelelően köteles kapcsolatot tartani a választópolgárokkal, akiknek évente legalább egy alkalommal tájékoztatást nyújt képviselői tevékenységéről.
A fenti rendelkezés végrehajtása érdekében az Érd Megyei Jogú Város Önkormányzatának Közgyűlése és szervei Szervezeti és Működési Szabályzatáról szóló 31/2014. (XI.26.) önkormányzati rendelet 46. § (2) bekezdése előírja, hogy a képviselői munkáról szóló tájékoztatót a képviselőnek írásban be kell nyújtani a Közgyűlésnek.
Tekintettel arra, hogy az október 13-i választásokon nem indulok, indokoltnak tartom, hogy jelen beszámolómban – a teljesség igénye nélkül – áttekintsem az öt éves ciklus alatt történteket is. A beszámolóban – minthogy a dolgok alapvetően nem változtak – értelemszerűen visszaköszönnek a korábbi évek beszámolóiban szereplő tények, tapasztalatok. Ebből következik, hogy a teljes ciklust áttekintve jelentős pozitív változásról nem tudok beszámolni.
Ebben semmi meglepő nincs. A baloldali képviselők szavazataira a város vezetésének nincs szüksége. Biztos többségének tudatában bármit lenyom a Közgyűlés torkán, elegendőnek tartja, hogy saját frakciójával egyeztessen. Az ellenzék véleménye lényegében nem érdekli.
Ami a sikeres kezdeményezéseket illeti: a polgármester úr 2015-ben nyitott volt két kezdeményezésemre, a Bursa Hungarica felsőoktatási ösztöndíj keretének megduplázására, valamint az ünnepi könyvhét rendezvényeihez való csatlakozásra. Az ösztöndíjra vonatkozó javaslatom elfogadása nemcsak önmagában örömteli, hanem azért is, mert az általam kifejtett érvek hatására később a Közgyűlés másik két ösztöndíj esetében is a növelés mellett döntött. Üröm az örömben, hogy a könyvhét rendezvényeihez való csatlakozás végül nem valósult meg.
Ugyancsak a képviselői munkám sikerének tartom, hogy 2018-ban a Hész-nek az egykori lőtérrel összefüggő módosításával kapcsolatban történteket. Ekkor a lőtér első 5 hektáros részének lakóterületté való átminősítése, illetve az ezt megelőző egyeztetési folyamat lezárása volt terítéken. A város vezetése az egyeztetési folyamat részeként lakossági fórumot hívott össze alkalmatlan időpontra és helyszínre. A Közgyűlés októberi ülésén javasoltam, hogy az egyeztetési folyamat ne kerüljön lezárásra, hanem azt megelőzően kerüljön sor egy valós lakossági fórum megtartására. Sikernek tartom, hogy a második lakossági fórum összehívását sikerült elérnem, illetve azt, hogy a fórumon az érdekelt lakosság szép számmal jelent meg, fogalmazta meg kérdéseit, kétségeit, fejtette ki álláspontját. A fórum résztvevőinek álláspontját figyelembe véve a polgármester úgy döntött, hogy a lakópark kérdését leveszi a napirendről.
Amiben az öt év alatt nem sikerült eredményt elérni:
A költségvetés tárgyalásakor rendszeresen javasoltam, hogy arra két fordulóban kerüljön sor. Eredménytelenül. A polgármester 2017. február 15-én egyértelművé tette, hogy amíg ő a polgármester, addig nem lesz kétfordulós tárgyalás. Az a benyomásom, hogy a város vezetése nem tart igényt az előzetes egyeztetésre, az ellenzéki képviselők véleményére. A város vezetése az egyeztetést a gyengeség jelének tekinti.
Több alkalommal javasoltam, hogy az SZMSZ-be épüljenek be garanciák a kisebbségi jogok megfelelő biztosítása érdekében. Hiába való próbálkozás volt.
A Közgyűlésen rendszeresen foglalkoztam a helyi és helyközi a közlekedés kapcsolatos gondokkal, nehézségekkel. Nem vitatva az e téren történt kedvező változásokat, néhány változatlanul meglévő anomáliára fel kell hívnom a figyelmet. Elfogadhatatlan, hogy van a városnak olyan része, amely este 10 óra után tömegközlekedéssel nem érhető el. Az embernek olyan érzése van, mintha a város vezetése alapkövetelménynek tekintené a gépkocsi meglétét. A probléma különösen éles azok esetében, akik a munkából hazajövet a késői órákban rövidebb vagy hosszabb gyaloglásra kényszerülnek. És hasonló helyzetben vannak azok a fiatalok vagy idősebbek, akik néha napján szeretnének eljutni egy színházba, hangversenyre. De az is elfogadhatatlan, hogy idős emberek csak átszállással tudnak eljutni a háziorvosi rendelőbe. Ezen a menetrend ez év májusában végrehajtott változása sem segített. Változatlanul megoldatlan a Fenyves-parkvárosban egy éve megnyitott óvoda tömegközlekedéssel való megközelítésének lehetősége. Nincs jele annak, hogy a város vezetése által elhanyagolt – az M7-en túli terület – alvóvárosból valódi, élhető városrésszé fejlődjön.
A város költségvetését egyetlen egy évben sem szavaztam meg. Tény, hogy a költségvetésben jelennek mindazon elgondolások, törekvések, amelyeket a város vezetése fontosnak tart. A költségvetés egyfajta sajátos lenyomata annak az értékrendnek, amelyet a város vezetése képvisel. Az általunk képviselt értékrend a város vezetése által képviselttől eltérő, törekvéseink csak részben jelennek meg a város költségvetésében. Nem látunk törekvést arra, hogy a város valóban a polgári értékek érvényesülésének színtere legyen. Ha a város vezetése valóban erre törekedne, akkor a már most kellene jeleit látnunk annak a törekvésnek, hogy Érd a térség kulturális központjává váljon. A Modern Városok Programja akár lehetőséget is adhatott volna. Érdnek nincs kőszínháza, mozija, hangversenyterme, korszerű képtára, XXI. századi könyvtára. A város vezetése büszke arra, hogy városunk a fiatalok városa. De hol tölthetik el a fiatalok szabadidejüket, hol szórakozhatnak kulturáltan? Talán a Borgödörben? Ugyanakkor a sport támogatására ésszerűtlenül sokat költ a város.
A költségvetés elutasítása tipikus ellenzéki műfaj, a FIDESZ ugyanígy cselekedett akkor, amikor ellenzékben volt.
Ugyanakkor látni kell, hogy a jogszabályi korlátokból és a korábbi döntésekből következően a mozgástér kicsi. A költségvetés értelemszerűen magán viseli mindazon kormányzati döntések következményeit, amelyek az intézmények államosításával, az önkormányzatiság kiüresítésével jellemezhetők.
Ezzel összefüggésben merül fel a kérdés: a Modern Városok Programja nélkül hogy alakulna városunk költségvetési főösszege?
Tény: ha az ez évi költségvetés főösszegéből kivesszük a Modern Városok Programjából adódó fejlesztéseket, úgy a költségvetés főösszege a 2018-hoz képest 734 millió forint csökkenést mutat. Lehet, szabad ilyen költségvetést támogatni? Ugyanakkor látni, hogy a város vezetése 2022-ig nem számol azzal, hogy a város saját bevételei növekednének.
A költségvetés elutasítása ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne támogattam volna a város lakóinak érdekeit szolgáló fejlesztéseket. Ezekre, néhány kirívó esettől eltekintve igennel szavaztam.
Új fordulatot jelentett, mind hangnemben, mind stílusban a március 28-i Közgyűlésre sürgős előterjesztésként benyújtásra került, a családpolitikai akciótervet támogató nyilatkozat elfogadására vonatkozó javaslat. Ennek az igazi szépsége az volt, hogy miközben valódi kérdésekről is vitatkozhattunk volna, nem tudta kihagyni az előterjesztő, hogy ezt az alkalmat is felhasználja egy kis migránsozásra.
Az akciótervet támogató hűségnyilatkozat elfogadását nem támogattam a következő, a Közgyűlésen általam elmondott érvek alapján:
„A támogató nyilatkozat kiadását – hasonlóan a korábbi, más témában született nyilatkozatokhoz – szükségtelennek és politikailag elhibázottnak tartom.
A családok támogatását a magam részéről is fontosnak tartom, de az akciótervben szereplő megoldások számomra, mint aki egykor maga is dolgozott a szociális szférában azt jelzik, hogy a kormányzat továbbra is a magas jövedelmű családok terheinek enyhítését tartja fontosnak és az igazán rászoruló családok terhein nem kíván enyhíteni.
Az én megközelítésemben abból kell kiindulni, hogy a gyermekeket a társadalomnak egyenlő jogokkal rendelkező személyként kell kezelnie, s ezért elhibázottnak tartok minden olyan megoldást, amely oly módon köti a szülők jövedelméhez a gyermeknevelés támogatását, hogy a magasabb jövedelmű családokat preferálja. Márpedig az Orbán által felvázolt családpolitika ezt teszi.
Meggyőződésem szerint – ha már családpolitikáról beszélünk – szükség lenne a hosszú évek óta változatlan összegű családi pótlék jelentős összegű emelésére. A személyi jövedelemadó rendszerét rendbe kellene tenni. Az egy kulcsos adónak lényege a linearitás, a családi adókedvezmény rendszere pont ezt töri meg. A kedvezmény megszüntetését nem javasolnám, de fontosnak tartom, hogy a kedvezmény járulékok terhére történő érvényesítése helyett negatív adó kerüljön bevezetésre.
Az akciótervben szereplő konkrét intézkedésektől én nem várom, hogy azok a születési kedv látványos javulását fogják eredményezni. Arra pedig végképp nem számítok, hogy e lépések a valóban kedvezőtlen demográfiai folyamatok megfordítására alkalmasak lennének.
A gyermekvállaláshoz, az anyagi támogatáson túlmenően ugyanis arra van szükség, hogy a családok biztonságban, jogállamban élhessenek. Ennek feltételeit pedig éppen az Önök kormánya rombolta le.
Összességében úgy ítélem meg, hogy a családpolitikai akcióterv egy ugyanolyan kampányfogás, mint amilyen a rezsicsökkentés volt.
Mindezek alapján a nyilatkozat kiadását nem támogatom, magát az akciótervet és az ahhoz való csatlakozást a politikai szélhámosságnak tartom.” (Nézze el nekem az olvasó, hogy saját magamtól idéztem, de a családok éve, a gyermekek éve ezt indokolhatja.)
A képviselői tevékenységemet alapvetően befolyásolta a Közgyűlésben uralkodó légkör. A Közgyűlések légköre, az uralkodó hangnem 2019-ben sem változott. A hangnem 2015 végén, 2016 elején kezdődő eldurvulása változatlanul jelen van a Közgyűlésben és ebben polgármester és az alpolgármesterek játszanak meghatározó szerepet. Ez sokszor elmegy a baloldali képviselők személyes megtámadtatásáig. Ez utóbbiakra még csak reagálni sincs mód a Közgyűlésen (az SZMSZ nem teszi lehetővé). A hangnem eldurvulása szorosan összefüggött azzal, hogy nem voltunk hajlandóak támogatni azokat a hűségnyilatkozatokat, amelyeket a város vezetése lenyomott a Közgyűlés torkán.
A 2019-es év sajátos, a város vezetése tudott újat produkálni. A január 31-i Közgyűlésre előterjesztést nyújtottunk be a Munka Törvénykönyvének a rabszolgatörvényként elhíresült módosításával kapcsolatban. A Közgyűlés az előterjesztést nem vette napirendre. Ezért az előterjesztők – javaslatomra – az egyebek között elmondták azt, amit a napirend tárgyalása során előterjesztőként el kívántak mondani. Ezt a csavart a város vezetése nehezen emésztette meg, dr. Bács István alpolgármester minősíthetetlen kirohanást intézett az ellenzéki képviselők ellen. Ezt ironikusan akár meg is köszönhetném. A kirohanás felkeltette az országos média érdeklődését is az általam mondottak iránt.
Az akkor általam elmondottak szerkesztett szövege a következő:
„A 2012-ben elfogadott Munka Törvénykönyv – mint arra az előterjesztés is rámutat – a munkavállalók és munkáltatók közötti pozíciókat átrendezte. A dolog természetéből adódóan a munkaviszony, az esetek túlnyomó többségében, egyenlőtlen jogviszony, amelyet a munkáltató erőfölénye jellemez. A 2012. törvényalkotás terméke a korábbi erőviszonyokat felborítva egyértelműen a munkáltatók erőfölényét erősítette. A munkavállalói jogok, az érdekképviseleti jogok korlátozása, a valós érdekegyeztetés felszámolása mind-mind ezt a tendenciát erősítette.
Mindezek alapján úgy vélem, hogy már a 2012-es eredeti törvény is kiérdemelte volna a rabszolgatörvény minősítést. A tavaly decemberben elfogadott módosítás csak tovább erősítette ezt a folyamatot.
Úgy gondolom, hogy a magyar gazdaság elemi érdeke, hogy a munka világában a békétlenség helyett béke legyen. Az előterjesztés ez irányba tesz lépést, mintegy enyhítve a törvényalkotók békétlenség irányába tett lépését.
Ha már a törvényalkotásról szóltam, még egy gondolat: egyértelműen a kormány gyávaságaként értékelem, hogy a javaslat egyéni indítványként került benyújtásra. A cél világos: a kormány így menekült ki a még megmaradt egyeztetési kényszerek alól.
A Közgyűlés többsége hasonlóan gyáván menekült ki az előterjesztésünk érdemi megvitatása elől.” (Ismételt elnézést, de a munka világa is megérdemel legalább ennyit.)
Igen, tudatosan ezt a lehetőséget is felhasználtam arra, hogy a kedves olvasó legalább értesüljön – részben – arról, amiről sem az Érdi Újságból, sem pedig a városi tv híradójából nem értesülhetett.
A lakossággal, a választópolgárokkal való kapcsolattartás érdekében 2015. elején elindítottam egy képviselői facebook oldalt. Ezen az oldalon rendszeresen beszámoltam képviselői tevékenységemről, a Közgyűléseken történő megszólalásaimról, a sajtótájékoztatókról és egyéb képviselői megnyilvánulásaimról érdeklődés folyamatosan tapasztalható. A képviselői tevékenységem során nyilvánvalóvá vált, hogy az oldalt nemcsak a baloldali választópolgárok olvassák, hanem politikai ellenfeleim (nem ellenségeim) is figyelemmel kísérik.
Az oldalam a következő linken érhető el:
Az elmúlt öt év tapasztalatait röviden összegezve úgy látom:
A mai városvezetés az ellenzék jelenlétét koloncnak, felesleges tehertételnek tekinti a város életében. Nyilvánvalóan ebből is következik, hogy minden eszközzel korlátozni igyekszik az ellenzék mozgásterét, elutasítva minden olyan javaslatot, amely a kisebbségi jogok hatékony biztosítására irányul. Mi több! A hatályos helyi rendelet nem ismeri a napirend előtti megszólalás lehetőségét, nincs lehetőség interpelláció benyújtására, személyes megtámadtatás esetén nincs mód reagálni. Ez valamennyi képviselőt sújtja. A képviselőként eltöltött közel öt év tapasztalatai arra utalnak, hogy a város vezetése magát a közgyűlést is felesleges intézménynek tekinti, az érdemi kérdések valójában nem a Közgyűlésen dőlnek el.
Érd, 2019. szeptember 20.
Dr. Havasi Márta